Már gyerekkoromban elmondhattam magamról, hogy imádtam a természetben sétálni. Nekem teljesen mindegy volt, hogy egy közeli kis rétre, vagy egy nagyobb tóhoz visznek el a szüleim, ha mehettem és a fák, füvek, rét vett körül, boldog voltam. Ahogy cseperedtem természetesen én is tovább tanultam, középiskola után jött az egyetem egy vidéki nagyvárosban, ahol nem igazán volt alkalmam ezt a hagyományt ápolni. Megmondom őszintén, annyira nem is vettem észre, hogy szinte sosem megyek a természetbe. Fel sem fogtam mennyire hiányzik. Így visszagondolva érezhettem volna, azonban csak tapostam a kis életem malomkerekét.
Nem igazán vettem észre melyek azok az értékek, amik nagyon fontosak voltak már piciként is számomra, és teljesen kiszorulnak az éltemből. Közgazdász lettem és elkezdtem egy nagy cégnél dolgozni. Onnantól szinte mindent a karrier határozott meg. Ahogy szokás, reggel korán bementem a munkahelyemre, este pedig hét-nyolc körül, három-négy óra túlóra után hazamentem. Sötétben indultam és sötétben érkeztem, kivéve nyáron, amikor nyilván este még az ember elment a városban egy kicsit sétálni, ivott esetleg a barátokkal egy fröccsöt és ment haza, mert másnap munka van. Nyaralni eljutottunk, de általában olyan helyekre, amiknek nem igazán a nyugalom és önmagunk lecsendesítése volt a célja és lényege. Folyamatosan tapostam tehát azt a bizonyos mókuskereket. Mindaddig, míg le nem betegedtem. Akkor hazaköltöztem anyukámhoz, mert hát ki más tudna jobban segíteni és ápolni, mint ő. Közel két hétig voltam otthon. A második héten már nem igazán voltam rosszul. Akkor jöttem rá, mennyire hiányzik a hegyek szépsége, a természet közelsége. Eldöntöttem, hogy szeretnék ott vidéken egy kis panziót. Innentől mindent, amit lehetett ennek érdekében félretettem. Hamarosan össze is gyűlt egy kis összeg, amiből már elég tartalékom volt ahhoz, hogy hitellel ugyan, de belekezdhessek egy kis panzió üzemeltetésébe. Bele is vágtam. Életem legjobb döntésének bizonyult.
Most ugyanis már ott tartunk, hogy az egyik fő tárgyalásom a himezd.hu csapatával a törölköző hímzés területét érinti, mert szeretnék közel kétszáz törölközőt kihímeztetni a saját logómmal és nevemmel, hogy még emelkedettebb és kifinomultabb legyen a mindennapi megjelenése a szállodának. Hihetetlen, hogy valóra vált ez az álmom. És az is, hogy milyen sokáig rejtve maradt előttem, mennyire hiányzik a természet közelsége és szépsége. Hála a jó égnek ma már elmondhatom, hogy enyém a vidék szívének egyik legszebb kis ékszerdoboza, a panzióm.